A Kopaszi-gát nevű terület az egykori Lágymányosi – ma már Rákóczi – híd mellett található, és olyasmit tud, amit Budapest általában csak ritkán: kebelén úgy érezhetjük magunkat, mintha csak Nyugat-Európában járnánk. Ami korábban egy szedett-védett ártéri terep volt (és nem mellesleg itt működött úgy tíz éve az első, még legendás West Balkán bulihely, ahol DJ Palotai örökre beírta magát a nagy underground lexikonba), az mára egy gyönyörűen, példaértékűen rendbe rakott helyszín, a Duna-part igazi éke, ami térítésmentesen vehető igénybe egy laza sétára, futásra, ejtőzésre, napozásra, piknikre.
A helyszínt egyébként a Szombathelyről érkező IC-ből is szemügyre lehet venni, igaz, csak pár pillanat erejéig – a 11. kerület igazán büszke lehet a pofás átalakításra, hiszen nap mint nap, illetve minden hétvégén tisztességesen birtokba veszik az emberek.
Főleg famíliáknak kedvez a környezet: végre kiszakadhatnak a négy fal szorításából, a gyerek meg igényesen kialakított zöldövezetben engedheti ki a fáradt gőzt.
A szülők pedig puskázhatnak, ha az okostojás csemetét éppen nem a futkározás érdekli, hanem mondjuk az, hogy milyen madárfajoknak ad otthont a Lágymányosi-öböl. Jó látni, hogy még az ilyen apróságokra is figyeltek:
Persze a legkézenfekvőbb tevékenység, amit így a nyár kellős közepén errefelé művelni szoktak, az a csobbanás – még akkor is, ha ez valójában itt (illetve a Duna valamennyi szakaszán) hatóságilag tiltott. Ez azonban csak keveseket hátráltat: a vízbe gázolás, a nyakig benne ücsörgés vagy az egyébként nem erre a célra kialakított emelvényről való beugrálás teljesen általános időtöltésnek számítanak errefelé.
Elvileg egy rendőrcsónak kiparancsolhatná az embereket a folyóból, de ilyenre még nem láttunk példát – pedig ha hihetünk ennek a videónak, akkor lenne módja a Kopaszi-gát üzemeltetőjének, hogy lépéseket tegyen egy legális strand kialakítása felé. Addig marad ez a helyzet, aminek előnye, hogy ide nincs belépő (igaz, a szokásos infrastruktúrák se, mint amilyen mondjuk az öltöző vagy a csomagmegőrző).
Nehány adat, ami a vendéglátóipar itteni árfekvését illeti:
Ha tehát Budapesten vagyunk a nyáron, és rajtunk kívül álló okok miatt nem áll módunkban lecsorogni a Balatonhoz, a hagyományos strandok tömegiszonyát pedig messziről el akarjuk kerülni, akkor a hőhullámokat kiválóan le tudjuk fojtani itt, a Kopaszi-gátnál. Egy pléddel és egy üveg behűtött rozéval abszolút jót tudunk tenni magunkkal, és bár a főváros pereméről beszélünk, biciklivel például a Blaha Lujza térről pik-pakk ott vagyunk húsz perc alatt – az autósokat pedig parkoló várja. Térkép itt.
És nem utolsó sorban a bkv hajó is megáll itt. 🙂
Azon a területen, ahol a homokos rész van, az ötvenes, hatvanas években több vállalati strand is volt, többek közt az Elektromos strand is!:)
Akkor még nem volt rendesen kikotorva az öböl mélye, de gerendákkal elkerített fürdési lehetőség volt, beton napozóterasz, a kabinok fából.. Évente elöntötte a Duna, akkor kimeszeltek, és ment tovább Minden nyaramat ott töltöttem, és még mindig élek!:)
Kissé szíven ütött a cikk, hiszen én is gyermek éveim jelentős részét ebben az öbölben töltöttem. Ez nem szedett -vedett ártéri telep volt. Cégek, vállalatok sporttelepei működtek itt, akiknek egyszer csak nem volt lehetőségük a megfelelő körülmények biztosítására. Számomra a látványos, pozdorjából épült vendéglátó helyek nem a fejlődést, hanem a siralmas igazságot képviselik, miszerint ha az itteni telekspekuláción az ország számára elveszett milliárdok ezred részét a hajdani sporttelepek rendbehozatalára és működtetésére fordítják, most valóban az lehetne ez a hely, aminek a jelenlegi díszletek feltüntetni kívánják.