Pirospaprikás nemzet – mit mesél a magyarokról a Váci utca?

Szerda délután turistabőrbe bújtunk, ami annyit tesz, hogy jól szituáltnak mutatkozva, íves napszemüveget a fejre helyezve, látványosan körbeforogva és mobilfotózva haladtunk végig Budapest fő idegenforgalmi pénzösvényén, a leginkább shopping-sétányként működő Váci utcán – azzal a céllal, hogy megmutassuk, mi az, amit biztosan lát az ide érkező külföldi. Úgy gondoltuk, a teljes nyomvonalon végighaladunk, kezdve a Vámház körúttal, ahol rögtön a Meseautó-1 rendszámú városnézős old timer limuzin fogadott minket, afro-amerikai sofőrrel:

Alig tettünk meg néhány métert, a Jégbár mellett elhaladva (amit tavaly már bemutattunk anyaoldalunkon, a Nyugat.hu-n) már el is talált minket a szuvenír-szőnyegbombázás. Trikolór kulcstartó 800 forint, Budapest-kézitáska 5000 forint, vagy a kedvencünk, a kalocsai “csípmentes” paprikát, kecskeméti paprikát és gulyáskrémet tartalmazó szuperhungarikum-csomag: 1600 forint. Van itt minden, de hogy mennyi minden, arról duruzsoljanak a képek:

Ezekkel igazából még nem is lehet különösebb gondunk, de vannak azért a határterületen mozgó termékek is a szuvenírboltok kínálatában: a magyar és az amerikai kultúra káprázatosan megható egymásba borulása a népviseletbe öltöztetett Barbie, alig fél méterre pedig már az orosz zászlóval és mindenféle jelvényekkel (tankos kitűző, hopp!) teleaggatott katonai sapkák vásárolhatunk:

Van egyébként olyan élelmiszerbolt is, ami még a külső profilját alárendelte ennek az egész környéket átható szuvenírmániának: lobog az ajtó felett a kissé koszos magyar zászló, alatta pedig angol felirat hirdeti: libamáj, paprika, szalámi. A kirakatban több métert foglalnak el a Tokaji-produktumok, fölötte pedig mindenféle nyelven az áll, hogy ez itt nem más, mint egy élelmiszerbolt. Muszáj volt bemennünk, mert nem hagyott nyugodni, vajon odabent is csak pálinkát és instant pörköltet kaphatunk-e, de persze nem, ott már vegyes volt a választék.

Áthaladva a Szabad Sajtó útja alatti aluljárón (ahova mintha mindig csak feltűnően “rendes”, jól játszó és jól kinéző utcazenészek játszanának), majd kibukkanva a felszínre folytatódott a Váci utca, de sokkal intenzívebben: ez már az ötödik kerület szíve, itt minden dupla akkora erővel vágódik az arcunkba. A szuvenírshop is kicsit másképp néz ki, és a pénzkicsalogatós módszerek is jóval kreatívabbak és minőségiek:

És itt jobban is figyel a hatóság – figyelhet is, mert minket elég hamar betaláltak eladásra kínált iPhone4-gyel olyan fiatalemberek, akikre még egy zacskó szenet sem bíznánk.

A turistáknak szánt ajándékokat jellemzően nem találtuk túlárazottnak, de ami ezt a kerékpárkölcsönzős hirdetést illeti, itt azért felhorkantunk, mert míg Berlinben 5-6 euróért egy teljes napra kaptunk bringát (lásd cikkünket), addig itt semmire nem elég, soványka öt órára adnak kétkerekűt ugyanennyiért.

Jártunk ellenben szellemplázában, ami Millenium Center Shopping Passage néven fut, csak éppen benne nem nagyon futkosnak az emberek:

Ahogy közelít felénk a Vörösmarty tér, az ártalmatlan hűtőmágneseket és piros-fehér-zöld pólókat úgy cserélik fel a haute couture cuccok, a luxusdivatházak, Swarovskitól a Rolexig. Itt már könyörtelenül a tehetőseknek bazseválnak a kirakatok, és véget is ér a bevásárlóutca – hogy a bevásárlósugárútra, a Fashion Streetre tereljen minket. És túránk ezzel véget is ér, a biztonsági öveket legyenek szívesek kikapcsolni, a való világba visszasüllyedni. Köszönjük.