Ha valakit belegyömöszöltünk egy szerepbe, azt az agyunk nehezen kaparja ki onnan, és ez különösen érvényes az uniformist viselőkre. Ugye, hogy átfut rajtunk egy gyűszűnyi rezzenet, amikor a focimeccsen találkozunk az amúgy fehér köpenyben fémtárgyakkal hadonászó fogorvosunkkal, vagy ha egy korábban minket igazoltató rendőr este már a kedvenc késdobálónkban sörözget? Nem ezt szoktuk meg tőlük. Ahogy a buszsofőrtől sem azt, hogy kiállításra fest képet, ráadásul nem is rosszat, sőt, kifejezetten szemrevalót. Jár egy strigula az ügyes marketingért a Budapesti Közlekedési Vállalatnak, amiért pont ezt a sztereotipizáló megközelítést használja ki: február elején a Deák téri Földalatti Múzeumban egy olyan tárlatot nyitottak, amiben megmutatják néhány munkatársuk művészi kvalitásait. Vagy még inkább azt, hogy hozzánk kísértetiesen hasonló emberekről beszélünk, nem távoli, idegen lényekről.
