Hiába a szombat, meg hiába a húshegyek és az ilyenkor járulékos kézműves táplálékok, már a poszt elején álljon stabilan a tanulság: nem véletlenül nem szokás fesztivált szervezni a tél kellős közepén, különösen olyat nem, aminek a felét a szabad ég alá képzelték el. Az rendben van, hogy egy böllér január hajnalban egy szál kinyúlt pulóverben is képes nekiesni a hízónak a tanyaudvaron, meg hogy ez a malacgyilkolás szezonja, de itt a célközönség nem az, aki irányítja a disznóvágásokat, hanem aki élvezi annak az eredményeit, a jó kolbászt, a hurkát, a szalonnát, a disznósajtot. Nyilván ezért is láthatott tömegek helyett a mínusz két fokban műanyag bumeránggal szórakozó-unatkozó kereskedőket az, aki január utolsó hétvégéjén kiballagott a Moszkva tértől nem messze, a Millenárisra pozicionált I. Budai Hentes Fesztiválra:
